A homociszteinről

A homocisztein egy az élethez alapvető fontosságú szerves vegyület (aminosav), amely nélkülözhetetlen a normális sejtműködés fenntartásához. Azonban a magas homocisztein szintnek vannak nem kívánatos hatásai, ezért a felesleges homociszteintől kétféle módon szabadul meg a szervezet:

1. A legtöbb szövetben két enzim (MS és MTHFR) segítségével – B12‑vitamin és B9‑vitamin (folát) jelenlétében – más aminosavvá (metionin) alakítja. Következésképpen, ha alacsony a vér B9‑vitamin (folát)- és/vagy B12‑vitamin szintje, magas lesz a homocisztein szint.
2. A májban található egyik enzim (BHMT) segítségével átalakítja, amelyben a betain működik közre – B6‑vitamin segítségével – ami azután a vizelettel ürülhet ki.¹

Meg kell jegyezzük, hogy sok B9‑vitamint tartalmazó termék folsavat tartalmaz, miközben a folsav hasznosulása nem azonos a természetes foláttal (B9‑vitaminnal) az ide kapcsolódó génhibákkal rendelkező betegek esetében (MTHFR 1298C és MTHFR C677T); a folsav nem csökkenti a homociszteinszintet, viszont vesekárosodást okozhat!²

Amennyiben mindkét szülőtől örökölt formában van jelen az MFHFR génhiba (homozigóta T/T), úgy 50‑60%‑kal romlik a homocisztein szint csökkentő enzim működése. Csak egyik szülőtől örökölt génhiba (heterozigóta C/T) esetén 25‑30%‑os visszaesés következik be a homocisztein szint csökkentő enzim működésében.³

A homocisztein klinikai jelentősége 1962‑ben vált nyilvánvalóvá, amikor először fedezték fel, hogy a magas homocisztein szintű betegeknél az érelzáródás kockázata kiemelten magas volt. Egészséges emberekben a vér optimális homocisztein szintje 5,0 és 15,0 μmol/l (nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás módszerrel mérve – HPLC) vagy 5,0‑12,0 μmol/l (immunoassay módszerrel meghatározva) között van. Újabban még ennél alacsonyabb szinten (10 μmol/l) húzzák meg azt a szintet, amely fölött a homocisztein szintje már kockázati forrás.⁴

Egy átfogó elemzésben több mint 100 olyan betegséget vagy állapotot azonosítottak, amelyek a vérplazma összhomocisztein szintjének emelkedésével járnak együtt. A leggyakoribb összefüggések a szív-érrendszeri betegségekkel és a központi idegrendszeri betegségekkel állnak fenn, de számos fejlődési és életkorral összefüggő állapot is társul hozzájuk.⁵ A magas homocisztein szint többek között az örökölt genetikai elváltozásokkal, táplálkozási szokásokkal és a szedett gyógyszerekkel is összefügg. A homocisztein szintet növeli a nagyobb állati fehérje-, zsír- és cukorbevitel. A magyar népesség folát bevitele igen alacsony, csak mintegy harmada a nemzetközi és magyar táplálkozási ajánlásokban megfogalmazott értéknek. A szedett gyógyszerek szempontjából elsősorban azok érintettek, akik a következő gyógyszerhatóanyagok valamelyikét kapják: kolesztiramin, inzulin, metformin, ösztrogén, tamoxifen, karbamazepin, fenitoin, fenobarbitál, metotrexát, tiazid vizelethajtók, szulfaszalazin.^6,7

A magas homociszteinszint káros hatásai⁸

1. Károsítja a vérerek belső felszínét (endothelfunkció) káros hatású anyagok (szuperoxid és peroxid) által.
2. Fokozza a vérlemezkék egymáshoz tapadását és ezáltal érelzáródás kockázatát.
3. Fokozza a véralvadást: növeli a XI. és V. faktor aktivitását és csökkenti a protein C aktivációját és több szöveti faktor működése fokozódik.
4. Károsítja az erek tágulási képességét (nem képződik elegendő nitrogén-monoxid).
5. Gátolja a glutation-peroxidáz aktivitását (azon enzimét, melynek döntő szerepe van a káros oxigéngyökök semlegesítésében).

A magas homociszteinszint súlyosságához számos kockázati tényező, mint például az öregedés, a dohányzás és az oxidatív stressz járul hozzá, amelyek egyéb kórképek kockázati tényezői is: Alzheimer-kór és Parkinson-kór, demencia, neuropszichiátriai betegségek, trombózis, agyi érbetegségek, csontritkulás, szív-érrendszeri betegségek, rák és a SARS‑Cov‑2 – következésképpen a magas homocisztein szint fokozott halálozási kockázattal jár.^9,10

1. A betain, a B9‑vitamin (folát), a B6- és B12‑vitaminok csökkentik a vér emelkedett homocisztein szintjét, ezzel hozzájárul a szív, valamint az érrendszer normál működéséhez, ami fenntarthatja a szív és a keringés egészségét. A HARITAKI (Terminalia chebula = Indiai cserzőgubacs, Fekete balzsamdió) terméshéj kivonat részt vesz a szív és érrendszer egészségének megőrzésében, hozzájárul a normál koleszterinszinthez. A króm a szénhidrát- és zsíranyagcseréhez szükséges enzimek része, fontos a normál szénhidrát-, zsír- és fehérje-anyagcseréhez.

• Érelmeszesedés és érszűkület (atherosclerosis, arterioszklerózis), szívbetegségek (angina pectoris, szívinfarktus), szélütés (stroke), érelzáródás (trombózis, embólia), kóros vérzsír (diszlipidémia, magas LDL‑koleszterin, magas triglicerid), magas vérnyomás (hipertónia), SARS‑Cov‑2 fertőzés (COVID).

A vér homocisztein szintjének kóros emelkedése fokozza az érelmeszesedés kockázatát a végtagok ereiben, a szív koszorúereiben és az agyi erekben és növeli ezek súlyos szövődményeinek kockázatát, úgymint a coronaria szindróma (szívizom vérellátási zavara miatt kialakult koszorúérgörcs és a szívinfarktus), stroke (szélütés) és trombózis (végtagi erek elzáródása). A vizsgálatok szerint a kóros vérzsír, a magas vérnyomás, a dohányzás és a 2‑es típusú cukorbetegség károsító befolyását a homocisztein jelentősen fokozza. A vér homocisztein szintjének emelkedése az érkárosodás szempontjából tekintve megegyezik a koleszterin jelentőségével.^11,12

A szív-érrendszeri betegségek világszerte a vezető halálokok közé tartoznak.¹³ Magyarországon a halálestek 49%‑át okozzák. A szív-érrendszeri eredetű halálesetek több mint 80%‑a szívinfarktusnak és stroke‑nak tulajdonítható, és ezeknek a haláleseteknek körülbelül egyharmada 70 év alattiaknál következik be.¹⁴ A hagyományos kockázati tényezők, mint például az emelkedett LDL-koleszterin és/vagy triglicerid, csökkent HDL-koleszterinszint, a magas vérnyomás, a dohányzás vagy a cukorbetegség nem magyarázzák meg teljes mértékben a betegségek és a halálesetek gyakoriságát. Számos tanulmány kimutatta, hogy a vér emelkedett homocisztein szintje a szív-érrendszeri betegségeknek a hagyományos kockázati tényezőktől független rizikófaktora. A homociszteinszint mérése a vérkép vizsgálatokban a betegségek kialakulásának előrejelzésére alkalmas.^15,16,17,18

A vér homocisztein szint emelkedése a homocisztein feldolgozásában felelős enzimek elégtelenségének a következménye, melynek oka lehet génmutáció (MTHFR 1298C és C677T), vagy B9- (folát), B12- és B6‑vitamin-hiányos állapot. A homocisztein oxidációja hidrogénperoxid képződésével jár, ami oxidatív stressz útján károsítja a vérerek belső felszínét – az endotéliumot – és hozzájárul az erek öregedéséhez.^19,20 Az endotélium egyik feladata, hogy értágító anyagokat termel, melynek révén szabályozza a vérkeringést és így a szövetek vérellátását.²¹ A magas homocisztein szinttel rendelkező betegeknél az endothel funkció romlásával is összefügg a fokozódó trombózis (érelzáródási) hajlam, melynek hátterében több véralvadást szabályozó rendszer gátlása fedezhető fel. A homocisztein miatt az endotélsejtekben csökken a nitrogén-monoxid szintje, ami a központi idegrendszerben a kis erek érszűkületét okozza és a magas vérnyomás kockázati tényezője.^22,23

A homocisztein káros hatásainak kivédésében és az endothel funkció javításában kiemelkedő jelentőségű a B9‑vitamin (folát), de a B12- és B6‑vitamin is szerepet játszik a normális homociszteinszint fenntartásában. B9- (folát), B12- és B6‑vitaminnal a magas homocisztein szinttel társuló érbetegségek kialakulása elkerülhető: koszorúérbetegségek 20%‑ában, agyi erek megbetegedéseinek 40%‑ában, végtagi erek megbetegedéseinek 60%‑ában. E három vitamin alkalmazásával az érbetegségek kockázata 62%‑kal, illetőleg a kialakuló esetek száma 66%-kal csökkenthető.²⁴

Egy klinikai vizsgálatban 100 betegen vizsgálták a fő nyaki ütőérben elhelyezkedő felrakódás (plakk) mértékének változását B9- (folát), B6- és B12‑vitaminok napi adását követően. A kezelés hatására a plakkterület 1 év alatt bekövetkező növekedése jelentősen lelassult. Álláspontjuk szerint >9 μmol/l homociszteinszintnél már szükség van a kezelésre. Egy másik klinikai vizsgálatban 158 egészséges és 167 korai érelmeszesedésben szenvedő személyt kezeltek B9‑vitaminnal (foláttal) és B6‑vitaminnal 2 évig. A kezelés befejeztével a homocisztein-koncentráció 50%‑kal csökkent, valamint a szív terheléses EKG‑val kimutatható kóros működése is javult.²⁵

A fentiekből látható, hogy génmutációk és az elégtelen vitamin hasznosulás hogyan vezet B9-vitamin (l‑metilfolát) csökkenéshez, homociszteinszint emelkedéshez és magas vérnyomáshoz, valamint a B9- és B6‑vitamin pótlás biztonságos lehetőséget kínál a terápia rezisztens magas vérnyomás elleni küzdelemre, ami végül javítja az idegrendszeri és szív-érrendszeri kimeneteleket. A betain, B9‑vitamin (folát), B12- és B6‑vitamin alkalmazása biztonságos terápia a magas vérnyomás kezelésére és a stroke esélyének csökkentésére, segítségével akár 6‑13 Hgmm vérnyomáscsökkentő hatás is elérhető. A kezelésnek ellenálló magas vérnyomás sikeres csökkentése alapvető a szív, az agy és a látás károsodásának csökkentésére.²⁶ A vér homociszteinszintjének 5 ~mol/l‑es csökkentése a becslések szerint 20‑30%‑kal csökkenti a szív-érrendszeri betegségek kockázatát. A betainban gazdag étrend hatásosnak bizonyulhat a szív-érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésében.²⁷ Betain pótlása akkor a legfontosabb, ha olyan betegek alkalmazzák, akik nem reagálnak B6‑vitamin-pótlásra, és azok, akik nem követnek alacsony fehérjetartalmú diétát.²⁸

Az újonnan felmerülő bizonyítékok arra utalnak, hogy a COVID‑19‑es betegeknél nagy a kockázata a trombózis és vérzékenység kialakulásának. A tromboembólia fontos része a SARS‑CoV‑2 fertőzés okozta betegségek kialakulásának és kifejlődésének folyamatában, mivel a vér homocisztein emelkedése előre jelzi a fokozott véralvadásra és a tromboembóliára való fokozott hajlamot. A stroke-os COVID‑19‑es betegeknél a homociszteinszint összefügg a betegség lefolyásával, mivel a homocisztein döntő szerepet játszik a véralvadásban.^29,30 A homocisztein szint előre jelezheti a COVID‑19 betegség súlyosságát, valamint a magas homociszteinszint kockázati tényezőnek tekinthető a COVID‑19 betegeknél.³¹ Egy tanulmányban a kutatók szerint a vérplazma homocisztein szint mérése – vérerek falának gyulladásos betegsége szempontjából (vaszkulitisz) – fontos a súlyos COVID‑19 szövődményekkel összefüggésben, mind a betegség kimenetelének előrejelzése, mind a célzott megelőzés szempontjából.³² A megváltozott homocisztein-anyagcserére való genetikai hajlam szerepet játszhat, mivel egyértelmű a kapcsolat az MTHFR C677T génhiba és a COVID‑19 előfordulása és halálozása között világméretű gyakoriságban.³³

A homocisztein hatásai közé tartoznak olyan folyamatok, amelyek súlyosbíthatják a COVID‑19 betegséget és megakadályozzák a betegség sikeresebb kezelését. A SARS‑CoV‑2 a sejtekbe a tüskefehérjéin keresztül jut be, amelyek az ACE2 enzim sejtreceptorokhoz kapcsolódva alagutat képeznek, amelyen keresztül a vírus a sejtbe jut. A homocisztein az enzimhez (ACE2) kapcsolódva gátolhatja annak a receptorokhoz való kapcsolódását, és lehetővé teheti, hogy több vírus jusson be a sejtekbe. A magas homociszteinszint növeli a gyulladáskeltő anyagok (citokinek) túltermelődését, a “citokinviharban” rontja az endothel működését és érelzáródáshoz vezet. Légzési elégtelenségben szenvedő COVID-os betegeknél néhány napon keresztül B12‑ és D3‑vitaminnal és magnéziummal történő kezelés 62%‑ról 18%‑ra csökkentette az oxigénterápia szükségességét.³⁴

A COVID‑19 fertőzésből felépült betegeknél kialakulóban lévő hosszú‑COVID szindróma jelenleg világszerte egyre több beteget jelent, akik a COVID‑19‑ből való felépülés után nem térnek vissza az eredeti egészségi állapotukba. A SARS‑CoV‑2 a virémia (vérben való megjelenése) szakaszában a metilcsoportok (folát és betain, mint metil donor) gazdasejt számára történő ellátását rontja a magas homociszteinszint miatt. A hosszú‑COVID számos átfedő tünetet mutat a vészes vérszegénység és a krónikus fáradtságszindrómával, amelyek jól reagálnak B12‑vitaminra. Az oxidatív stressz megnöveli a szervezetben lévő B12‑vitamin károsodásának kockázatát, ettől a homocisztein metioninná történő átalakítása károsodik.³⁵ A tromboembólia fontos része a SARS‑CoV‑2 fertőzés okozta betegségek kialakulásának és kifejlődésének folyamatában, mivel a vér homocisztein emelkedése előre jelzi a fokozott véralvadásra és a tromboembóliára való fokozott hajlamot.³⁶

A Terminalia chebula – hagyományos ayurvédikus gyógynövény – egy klinikai vizsgálatban jelentősen javította 2‑es típusú cukorbetegek endotélfunkcióit (javítja a nitrogén-monoxid termelését, csökkenti az oxidatív stresszt), növelte a vér HDL‑koleszterinszintjét (jó koleszterin), csökkentette az LDL‑koleszterinszintet (rossz koleszterin) eközben más szív-érrendszeri kockázati mutatók is jelentősen javultak.^37,38

A króm nyomelem, amely az összkoleszterinszint csökkentésével hozzájárul a vérzsírok megfelelő szintjének eléréséhez, így közvetve csökkenti az érelmeszesedés veszélyét és támogatja a szív-érrendszeri betegségek megelőzését.^39,40 Kutatások szerint króm-pikolinát szedésével az összkoleszterin 7%‑kal, az LDL-koleszterin 10%‑kal és az apolipoprotein B‑nek a szintje 16%‑kal csökkent⁴¹, a vérzsír (triglicerid) szintek 17,4%‑kal csökkentek.⁴²

• Neurodegeneratív és neuropszichiátriai betegségek: Alzheimer-kór, Parkinson-kór, szellemi hanyatlás (demencia) és depresszió

Az 1990‑es évek végén két vizsgálat megállapította, hogy a vér homocisztein emelkedése összefüggésbe hozható az Alzheimer-kórral. A szövettani vizsgálat azt is megállapította, hogy az éreredetű (vaszkuláris) demencia összefüggésbe hozható az emelkedett homocisztein- és gyulladáskeltő citokinek szintjeivel.⁴³ A B‑vitaminok a homociszteinszint fő meghatározói és a vörösvérsejtek folát koncentrációja, a vérszérum alacsony B9- (folát) és B12‑vitamin szintjei szintén összefüggésbe hozhatók az Alzheimer‑kór diagnózisával. Mivel az emelkedett homociszteinszint csökkenthető B-vitaminokkal és betainnal, ezért kulcsfontosságú lehet a demencia és az Alzheimer-kór megelőzésében időseknél.⁴⁴

Számos tanulmány kimutatta a B6‑vitamin és az időskori agyműködés közötti összefüggést. Egy tanulmány adatainak elemzése 70 férfi (kor: 54‑81 év) esetében összefüggést talált a magasabb B6‑vitamin-koncentráció és a jobb memóriateszt pontszámok között.⁴⁵

Egy tanulmányban az MRI-vizsgálaton átesett 168 résztvevőnél a B‑vitamin-kezelés 30,2%‑kal csökkentette a homocisztein szintet, és 29,6%‑kal lassította az agysorvadás ütemét, míg a >13 μmol/l homociszteinszinttel rendelkező résztvevőknél 53%‑kal lassult az agysorvadás üteme. Ezen személyek esetében a B‑vitamin-kezelés lelassította vagy megakadályozta a szellemi hanyatlást az epizodikus memória (új ismeretek elsajátításának képessége), a szemantikus memória (alapvető fogalmakkal kapcsolatos emlékezés) és a teljes szellemi képességek tekintetében. A szellemi károsodásban szenvedő időseknél végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a homociszteinszint-csökkentő B‑vitamin-kezelés jelentősen lassítja a teljes és regionális agysorvadás ütemét, és lassítja a szellemi hanyatlást is.⁴⁶

A kínai Tianjinban, enyhe szellemi hanyatlásban (MCI) szenvedő betegeken végzett vizsgálatban jelentős javulást figyeltek meg 400 μg folát (B9‑vitamin) adagolását követően. A folátpótlás javította az intelligenciahányados pontszámokat 12 hónap alatt, jelentősen javíthatja a szellemi teljesítményt.⁴⁷

Egy szellemi károsodásban szenvedő idős betegeken (597 nő és 264 férfi) végzett tanulmányban a vér húgysav- és homociszteinszint, valamint az agyi érrendszeri betegségek közötti összefüggést vizsgálták. A magas homocisztein szinttel rendelkező személyeknél alacsonyabb volt a vér folát és B12‑vitamin szintje, valamint magasabb a húgysav, mint a normál homociszteinszinttel rendelkezőknél. A tanulmány készítői az javasolják, hogy hasznos lenne a kiegészítő B9‑vitamin (folát) és B12‑vitamin a magas húgysav- és homociszteinszintre az érrendszeri elváltozással járó szellemi hanyatlás esetén.⁴⁸

Világszerte a népesség negyedénél figyelhetők meg depressziós tünetek, míg a 60 éves vagy idősebb emberek körében még nagyobb gyakorisággal.

Egy kutatásban a depressziós betegek 52%‑ának emelkedett volt a vér homocisztein szintje. Korábbi tanulmányok szerint a súlyos depresszióban szenvedő betegek akár egyharmadánál is előfordulhat foláthiány (B9‑vitamin), és a vitaminkezelés segítheti az egészséges mentális állapot helyreállítását. Más tanulmányok szerint kapcsolat van a folát hiány és az agyi ingerület átvivő anyagok – szerotonin, a dopamin és a noradrenalin – károsodott anyagcseréje között, amelyek szerepet játszanak a hangulatzavarokban.⁴⁹

Egy tanulmányban a depresszió esélye 4%‑kal nőtt a homocisztein minden egységnyi (μmol/l) növekedésével. Az elemzés kimutatta, hogy a magas homociszteinszintű idősebb személyeknél megnőtt a depresszió kockázata. Az MTHFR C677 TT génhibát hordozók (lásd 1. oldal közepén) 22%‑kal nagyobb valószínűséggel depressziósak jelenleg is – vagy depressziósak voltak a múltban –, mint a génhibát nem hordozók.⁵⁰

Az alacsony folátszint nem csupán a depresszió kialakulásával hozható kapcsolatba, hanem az antidepresszáns kezelés sikertelenségét is okozhatja. A depresszióra hajlamos személyeknél emelkedett homociszteinszint figyelhető meg.⁵¹

Egy újabb kutatás kimutatta, hogy a 20 μmol/l‑nél magasabb homociszteinszint 8,64‑szeres Parkinson-kór érintettséggel járt együtt.⁵² Egy 2019‑es kutatás kimutatta, hogy az emelkedett homociszteinszint a Parkinson-kórban szenvedő férfiaknál nagyobb mozgást érintő károsodással, míg nőknél pedig rosszabb szellemi teljesítménnyel jár együtt.⁵³

A Terminalia chebula gyógynövény gyulladáscsökkentő tulajdonságait jól dokumentálták különböző kísérletekben. A Terminalia chebula az Alzheimer-kór, a demencia kezelése szempontjából erős antioxidáns és idegvédő tulajdonságokkal rendelkezik.⁵⁴

• Daganatos megbetegedések és rák

Állatkísérletek eredményei bizonyítják, hogy a B9-vitamin- (folát) és betainszegény étrend növeli bizonyos daganatok előfordulásának valószínűségét. A folátpótlás azonban a daganat megelőzésének eredményes módja lehet. Ezt bizonyítja az a kutatási eredmény is, amely 20–40%‑os csökkenésről számol be a vastag- és végbélrák kialakulási kockázata esetén azoknál a személyeknél, akik megfelelő mennyiségű folátot fogyasztanak, vagy magas vérplazma folátszinttel rendelkeznek. A különböző vérszérum folátszintek még a normál tartományon belül is befolyásolják a daganatok előfordulását. Azoknál a személyeknél, akiknél ez az érték az egészséges tartomány felső határán van (≥31,04 nmol/l), a vastagbélrák kialakulásának veszélye megközelítőleg feleakkora, mint az alacsonyabb értékkel rendelkezők esetében (≤12,23 nmol/l).⁵⁵

A pótlás idejének megválasztása rendkívül nagy jelentőséggel bír, míg ugyanis egészséges szövetekben a daganatos átalakulást megelőzően jótékony hatású, ezzel szemben a már fennálló rák előtti állapotot tovább rontja!

Kimutatták, hogy az MTHFR C677T génmutáció összefügg a méhtestrák, a méhnyak felszínén növekvő kóros sejtekkel (Cervicalis Intraepithelialis Neoplasia), az emlőrák, a gyomorrák és a hólyagrák stb. fokozott kockázatával. Egy átfogó elemzésbe összesen 29 tanulmányt vontak be, amelynek eredményei jelentős összefüggést mutattak az MTHFR C677T génmutáció és a nyelőcsőrák között.⁵⁶

Egy tanulmány célja az volt, hogy bemutassa a MTHFR (metilén-tetrahidrofolát-reduktáz) génhibák a méhnyakrák közötti kapcsolatot. A vérszérum folátszintje fokozatosan csökkent a méhnyakelváltozások kialakulásával. Az alacsony folátszintek jelentős összefüggést mutattak a méhnyakrák kockázatával. Ezzel szemben az MTHFR A1298C génhiba növelheti mind a méhnyakrák, mind a méhnyak felszínén növekvő kóros sejtek (cervicalis intraepithelialis neoplasia) kockázatát.⁵⁷

Egy átfogó elemzés összesen 50 tanulmányt dolgozott fel, 19 260 esettel és 26 364 kontrollal, köztük 39 tanulmányt az emlőrákról és 8 tanulmányt a petefészekrákról. Az ázsiai nőknél az emlőrák és/vagy a petefészekrák kockázatának jelentős összefüggését figyelték meg az MTHFR C677T génhibánál. Ezzel szemben nem volt szoros kapcsolat a petefészekrák kockázata között európai származásúak esetében, viszont az emlőrák jelentősen megnövekedett kockázatát találták.⁵⁸

2. A króm fontos a vércukorszinthez, a vércukor toleranciához, az inzulin működéséhez, a normál szénhidrát-, zsír- és fehérje-anyagcseréhez. A króm elősegíti a szénhidrát- és zsíranyagcserét – mivel azokhoz szükséges enzimek egyik alkotórésze, emellett segíti a testsúly fenntartását. A HARITAKI (Terminalia chebula = Indiai cserzőgubacs, Fekete balzsamdió) terméshéj kivonatnak szerepe van a normál vércukorszint fenntartásában. Segít a normál vércukorszint fenntartásában. A betain, a B9‑vitamin (folát), a B6- és B12‑vitaminok csökkentik a vér emelkedett homocisztein szintjét, ezzel hozzájárulnak a szív, valamint az érrendszer normál működéséhez, ami fenntarthatja a szív és a keringés egészségét.

• Cukorbetegség (diabetes mellitus, diabétesz, 2‑es típusú cukorbetegség, terhességi cukorbetegség), inzulinrezisztencia, cukorbetegség által okozott idegkárosodás (diabéteszes neuropátia), metabolikus szindróma (anyagcserével kapcsolatos tünetegyüttes), diabéteszes ideghártya-betegség (diabéteszes retinopátia), makuladegeneráció (sárgafoltsorvadás), diabéteszes vesekárosodás (diabéteszes nefropátia)

Az inzulinrezisztencia során a szénhidrát-anyagcserében részt vevő szervek (vázizomzat, máj, zsírszövet) érzéketlenné válnak az inzulinra, ami elsősorban a sejtjeik csökkent cukorfelvételében nyilvánul meg és abban, hogy a hasnyálmirigy már nem képes a vércukorszintet az ideális tartományban tartani, ami azt jelenti, hogy a 120 perces glükózérték 7,8 fölé emelkedik.

A metabolikus szindróma tünetei a glükózintolerancia (vércukorszint-emelkedésének hajlama), a magas vérnyomás, a hasi elhízás, a magas vérzsír és koleszterinszint, amelyek együttesen fokozzák a szív-érrendszeri betegségek és 2‑es típusú cukorbetegség kialakulásának valószínűségét. A metabolikus szindrómában szenvedő betegek vér homocisztein szintje jelentősen magasabb, ami a koszorú- és agyi ereket érintő betegségek növekvő gyakoriságával jár együtt. A homocisztein szint közvetlenül kapcsolatban van az életkorral, a derékkörfogattal, az éhgyomri vércukor-, vérzsír- és húgysavszintekkel.^59,60

A 2‑es típusú cukorbetegség előfordulása világszerte emelkedést mutat, 2018‑ban a betegek arányát a felnőtt lakosság 8,8%‑ára, számát mintegy 500 millióra becsülték. A normálhoz közeli vércukorszint megelőzi vagy késlelteti a diabétesz szövődményeinek kialakulását és lassíthatja azok súlyosbodását. A cukorbetegség lehetséges szövődményeinek megoszlása a betegek között: a szem látóhártyájának betegsége 12%, végtagokat érintő idegkárosodás 18–35%, tartósan magas vizelet fehérje szint 16% (ami a vesekárosodás jele).⁶¹
A cukorbetegség a Magyarországon is a keresőkorú lakosság vezető vaksági oka, hazánkban a cukorbetegek 4,5%‑a vak. A hosszú távon emelkedett, vagy a rossz beállítás mellett ingadozó vércukorszintek az apró erek (kapillárisok) falát károsítják.

Ha a sárgafolt ereinek fala szivárogni kezd, az a látás romlását, hosszú távon pedig a látás maradandó csökkenését okozza. A perifériás retina ereinek az elzáródása oxigénhiányhoz vezet. A cukorbetegség szemészeti szövődményeinek a megelőzésében és kezelésében a legjobb és leghatékonyabb megoldás a vércukorszintek, a vérnyomás és a vérzsírok tartósan megfelelő beállítása.⁶² Egy tanulmányban a B9‑vitamin (folát), B12- és B6‑vitamin pótlása 34%‑kal csökkentette a makuladegeneráció kockázatát és 41%‑kal a látást jelentősen befolyásoló makuladegenerációt. Az emelkedett homocisztein összefügg a diabéteszes ideghártya betegség kialakulásával és a sárgafoltsorvadással, ezért a magas homocisztein csökkentése ígéretes beavatkozás az öregedési betegségekben, mint például a diabéteszes retinopátia és a makuladegeneráció.^63,64

Egy vizsgálatban 208 beteg és 49 kontroll személy bevonásával kimutatták, hogy a homocisztein alapszintje jelentősen emelkedett a diabéteszes vesekárosodásban szenvedő betegeknél, és összefügg a betegség súlyosságával. Az eredmények alátámasztják, hogy a magas vérplazma homocisztein független kockázati tényező, valamint a diabéteszes vesekárosodás kifejlődésének korai előrejelzője 2‑es típusú cukorbetegeknél.⁶⁵

A króm nyomelem számos életfolyamat megfelelő működését támogatja. Fokozza az inzulinérzékenységet és a cukor sejtekbe való bejuttatását, ezáltal segíti a vércukorszint hosszú távú szabályozását. A króm szerepet játszik a glükózintoleranciában, a 2‑es típusú cukorbetegségben és a terhességi cukorbetegségben. Egy esettanulmányban a beteg cukorbetegsége és idegi károsodása (neuropátia) enyhült, amikor a mesterséges táplálási oldatokhoz kiegészítő krómot adtak. A króm szükséglet az inzulinrezisztencia és 2‑es típusú cukorbetegség súlyosságától függ: 200 µg/nap kiegészítő króm elegendő az enyhe glükózintoleranciában szenvedők számára. A glükózintolerancia súlyosabb eseteiben és cukorbetegségben szenvedők azonban általában 200 µg/napnál többre szorulnak ugyanúgy, ahogy a terhességi cukorbetegségben szenvedő nők. Egy klinikai kutatásban kettes típusú cukorbetegségben szenvedő 180 személyt vizsgáltak. A napi kétszer 200 µg króm-pikolinátot kapók HbA1c‑értékei 4 hónap után jelentősen javultak (8,5 +/‑ 0,2% ‑> 7,5 +/- 0,2%). Ezek az adatok azt mutatják, hogy a króm jelentős kedvező hatást gyakorolt a HbA1c-, glükóz-, inzulin- és koleszterin értékekre a különböző fokú glükózintoleranciával rendelkező, valamint 2‑es típusú cukorbetegségben szenvedő személyeknél.^66,67

A Terminalia chebula terméshéj kivonatban található vegyületek mindegyike jelentősen jótékony hatással van a vércukorszintre.⁶⁸ A vérerek belső felszínét borító laphám funkciójának elvesztése (endothel diszfunkció) a 2‑es típusú cukorbetegek egyik legfontosabb szövődménye, amely összefügg a szív-érrendszeri betegségek kockázatával. Egy klinikai vizsgálat szerint a Terminalia chebula kivonatának 12 hetes adagolása jelentősen javíthatja az endothel diszfunkciót a 2‑es típusú cukorbetegek körében. A Terminalia chebula a vérzsírszint és a HbA1c‑szint módosításával minimalizálta a szív-érrendszeri betegségek és a magas vércukorszint kockázatát is. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a Terminalia chebula kivonata elsődleges összetevőként felhasználható a szív-érrendszerre ható terápiás készítményekben.⁶⁹

• Köszvény (Arthritis uricat), vesekárosodás (nefropátia)

A köszvény lehet örökletes, de kialakulhat az életmód miatt, mint az étrend, alkohol fogyasztási szokások stb., valamint a betegség oka lehet a nem megfelelő veseműködés, enzimhiányok, enzimműködési zavarok is. Önmagában a vér magas húgysavszintje (hiperurikémia) még nem jelent köszvényt, de a hajlamot növeli.

Egy tanulmány olyan bizonyítékokat tartalmaz, amelyek alátámasztják a magas homocisztein okozati szerepét a krónikus veseelégtelenség kialakulásában, és bemutat számos olyan folyamatot, amelyek révén a homocisztein vesekárosodást okoz.⁷⁰ Egy másik tanulmány a homociszteinszint és becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR ‑ laboratóriumi vizsgálatban a vese működésének károsodását mutatja) között fordított arányosságot mutatott ki, azaz a magasabb homociszteinszint alacsonyabb veseműködéssel társul. Ebben a vizsgálatban 91 köszvényes férfi beteget és 97 korban megegyező életkorú egészséges férfit vontak be. A szérum húgysavszintek nem különböztek lényegesen a köszvényes és az egészséges kontrollcsoportok között, viszont a vérszérum homociszteinszintje jelentősen magasabb volt a köszvényes betegeknél. Mindez azt mutatja, hogy a húgysavszint önmagában nem függ össze a köszvénnyel, de a károsodott vesefunkció összefügg a vérplazma homociszteinszintjével és a köszvény kialakulásának valószínűségével és romlásával.⁷¹ Egy amerikai tanulmányban arra az eredményre jutottak, hogy a homocisztein 1 növekménye után 8,80‑szorosára nőtt az emelkedett vérszérum húgysavszint kockázata. Ez a hatás jelentősebb volt a ≥17 éves fiúk és az alacsony eGFR‑rel rendelkezők körében.⁷²

A vérszérum húgysav koncentrációja a kor előrehaladtával folyamatosan emelkedik. Egy vizsgálat azt mutatja, hogy a csak vérnyomáscsökkentőt szedőkhöz képest a vérnyomáscsökkentők és a folát együtt jobban csökkentette a húgysav koncentráció emelkedésének mértékét és csökkentette az újonnan jelentkező magas húgysavszint előfordulását. A folát nagyobb húgysavszint csökkentő hatást eredményezett azoknál a résztvevőknél, akiknek a kiindulási homocisztein értéke magasabb volt.⁷³