6. Az epesavak csökkentik az epehiányos állapotok miatti emésztési és epeműködési problémákat, ezzel jelentősen erősítve a legyengült immunrendszert is valamint közömbösítik a számtalan betegség okát képező Gram-negatív baktériumok elhalt sejtfalából képződő endotoxinokat és több vírustörzs esetén (influenza, korona, hepatitis, herpes/Epstein-Barr⁵¹, HIV, Ebola) fékezik a vírusok terjedését azzal, hogy a virionoknak a gazdasejtek membránjához való kapcsolódását meggátolja, ezzel megakadályozva a vírusok létrejöttét, de a már létrejött vírusoknál is lebontja ezt a virion-gazdasejt kapcsolódást:

6.1. Az epesavak szerepe az emésztésben és hiányuk az epehólyag műtét után (epehiányos állapotok)

Amennyiben az epe termelés, az epe ürülés, az epe körforgás nem megfelelő (epehiányos állapot keletkezik, mely az embereknek minimum a 25%-ára jellemző és sok betegség közvetlen vagy közvetett okozója), úgy a zsírok lebontása és az emésztés sem lesz megfelelő, mely székrekedéssel, puffadással, rossz közérzettel esetleg hasmenéssel is párosulhat, sőt más betegségek kialakulásának is oka lehet. Ez az étkezésekhez kapcsolódóan, epesavak adagolásával kedvezően befolyásolható.

Az epehólyag műtét után az epehólyag tároló funkciója kiesik. Az epe folyamatosan csorog a nyombélbe, így nagyobb epeigény esetén (magasabb zsírtartalmú étkezés) esetén nincs tartalék epe az epehólyag hiánya miatt. Így a zsírok nem teljesen emésztődnek meg (zsíranyagcsere zavar) és a vastagbélbe jutva a bélflóra gázképződés mellett bontja a megemésztetlen részeket, has puffadást és esetleg hasmenést is okozva. Az epehólyag hiánya miatt az étkezésekhez kapcsolódó, esetenkénti epehiányos állapot és az ebből fakadó más  betegségek epesavak adagolásával kedvezően befolyásolhatók.

6.2. Természetes immunitás. Az epesavakról: fiziko-kémiai védelem⁵². Az epesavak szerepe a szervezet fiziko-kémiai védelmében^53,54.

Az epesavak szabályozzák az immunitást, az epesavaktól függ az immunitás, a legújabb nemzetközi kutatások alapján.⁵⁵

„Az epesavak általunk felismert és azóta mások által is megerősített fontos hatása a szervezet különleges – a bélben érvényesülő – védelme.

Ennek vizsgálata kapcsán, 1969-ben állapítottuk meg, hogy az endotoxinok bélből történő felszívódását (transzlokációját) epesavhiány okozza. Természetes körülmények között azonban az epesavak védik a szervezetet a bélben mindig jelen lévő endotoxinok ellen, ha megfelelő mennyiségben vannak jelen, mert azokat atoxikus részekre hasítják. Kiderült az is, hogy ez a védelem minden lipoid (lipoproteid) szerkezetű ágens (például peplon burokkal bíró ún. nagy vírusok) ellen is védelmet jelent. Az epesavak detergens hatására a sárgaláz vírusa és más „athropod borne” vírusok (rendszertanilag jelenleg: Flaviviridae-család) inaktiválódnak.

Ezt az epesavak felületaktív (detergens) hatásán alapuló védelmi rendszert neveztük el fiziko-kémiai védelemnek (Bertók, 2002). Epehiány miatt kialakuló gyengébb vagy erősebb endotoxémiának szerepe lehet több kórforma, így például a szeptikus sokk, az epevezető elzáródás miatti sárgaságos betegek veseelégtelensége, bélischaemia, égési sokk, sugárbetegség, egyes endokrin kórképek, pikkelysömör, érelmeszesedés stb. kialakulásában. Kiderült, hogy mindazok a hatások, melyek a bélnyálkahártyát károsítják, csökkentik, vagy teljesen lehetetlenné teszik a kolecisztokinin termelődését, melynek hiányában az epehólyag nem tudja az epét a bélbe üríteni, és ennek részleges hiányában a szétesett Gramm-negatív baktériumok elhalt sejtfalából felszabaduló endotoxinok fel tudnak “szívódni” és a keringésbe kerülve endotoxémiát, a legkülönbözőbb betegségeket és súlyosabb esetben sokkot váltanak ki.

Megállapítható tehát, hogy az epesavak detergens hatásán alapuló fiziko-kémiai védelemben a szervezetnek olyan általános védekező mechanizmusát ismertük meg, amely nem korlátozódik a bakteriális endotoxinokra, hanem kiterjed mindazokra az „ágensekre” (például egyes vírusokra is), amelyeknek a felületén lipoprotein vagy lipoid (peplon) szerkezete van. A szervezet eddigi ismert védekezési mechanizmusai mellé tehát felsorakoztathatjuk a szervezet fiziko-kémiai védekező rendszerét is, amelynek letéteményesei a májban termelődő és a bél–máj körforgalomban részt vevő epesavak.”

6.3. Stressz. A stressznek a negatív hatása – az epe termelésre és epe ürülésre, így az emésztésre – ellensúlyozható epesavakkal⁵⁶

„A stressz tehát egy olyan jellegzetes tünetcsoportban megnyilvánuló válasza a szervezetnek, amit bármilyen károsító tényező (testi vagy érzelmi) kiválthat, fokozottan az érzékenyebb idegrendszerű nőknél.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a stressz jelentős hatást gyakorol az egész emésztőrendszerre, így az epe termelésre/ürülésre is (az epe ürülést biztosító Oddi -féle záróizom nem nyit ki). Az epe termelés/ürülés zavara pedig csökkenti vagy felfüggeszti a szervezet egyik igen fontos védekező rendszerét, az epesavak felületaktív (detergens) hatásán alapuló ún. fiziko-kémiai védelmet, melynek hiányában a szervezet védtelenné válik a bélben lévő egyes toxinok (például endotoxinok) és ún. „nagy vírusok” (például herpesz csoport) támadásával szemben.”

6.4. Az epéből származó kenodezoxikólsav gátolja az influenza A vírusreplikációt a vírusos ribonukleoprotein komplexek exportjának blokkolása révén⁵⁷

Kivonat: Az influenza A vírus (IAV) fertőzés továbbra is komoly globális veszélyt jelent az emberekre, különösen a kockázati csoportokra: a kisgyermekek és az idősek. A kenodezoxikólsav (CDCA), az egyik elsődleges epesav, a máj koleszterinjéből keletkezik, és klasszikusan az étkezési zsírok emulgeálásában és felszívódásában működik. Klinikai szempontból a CDCA-t több mint öt évtizeden keresztül alkalmazzák koleszterin-epekővel rendelkező betegek kezelésére. Ebben a tanulmányban kimutattuk, hogy a CDCA csökkentette az influenza A vírus három altípusának szaporodását, ideértve a nagy fertőzőképességű H5N1 törzset is. Mechanikusan a CDCA hatékonyan korlátozta a vírusos ribonukleoprotein (vRNP) komplexek nukleáris exportját. Összegezve: a CDCA endogén fiziológiás kis molekulaként legalább részben gátolhatja az IAV replikációját in vivo a vRNP nukleáris exportjának gátlásával, és további lehetőségeket kínál az IAV fertőzések elleni potenciális antivirális szer kifejlesztésére.

6.5. Természetes molekulák, mint a gazdasejtekhez kapcsolódó koronavírus-lipid-függő kötődés gátlói: lehetséges stratégia a SARS‑COV‑2 fertőzőképesség csökkentésére⁵⁸

A vírusfertőződés a gazdasejt plazmamembránjának és a vírus burkának kölcsönhatásaitól függ.

Módszerek és eredmények: Az endocitózis által közvetített lipid struktúrák – például lipid raftek és koleszterin valamint az epe – szerepére összpontosítunk, melyeket endocitózis közvetít, amellyel a vírusok kapcsolódnak a sejtekhez és megfertőzik azokat. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy számos természetes eredetű anyag, például ciklodextrin, szterinek, epesavak csökkenthetik a sokféle vírus fertőzőképességét, ideértve a koronavírus családot is, azáltal, hogy befolyásolják a lipidfüggő kötődést az emberi gazdasejtekhez.

Következtetések: Bizonyos molekulák képesek csökkenteni egyes koronavírusok fertőzőképességét, valószínűleg azáltal, hogy gátolják a vírus lipid-függő kötődését a gazdasejtekhez.

6.6. Használhatók-e az epesavak természetes detergens (zsíroldó) tulajdonságai a COVID‑19 elleni küzdelemben?

A vírus általában a légutakat érinti, olyan betegséget okozva, amely az enyhe tünetektől a súlyos akut légzési tünetekig terjed, amelyek halálhoz vezetnek..

Úgy gondolják, hogy a burkolt vírusokban található lipidréteg nemcsak védi a genomját, hanem elősegíti a sejtbe való behatolását is. Ezenkívül úgy vélik, hogy ezek a vírusok érzékenyebbek a környezeti stresszorokra, mint például a magas hőmérséklet (> 70 °C), a szélsőséges pH-érték stb. Nukleinsavat, fehérjéket és lipideket feltételezhetőleg nem kovalens kölcsönhatások tartják fenn, amelyeket detergens anyagok (zsíroldó) megszakítják, így elpusztítva a vírust.

Míg az epesavak magas koncentrációja a sejtmembrán lízisét (bomlását) okozhatja, alacsonyabb dózisok mellett rájöttek, hogy megkönnyítik a gyógyszerek (Amfotericin B és Resveratrol) bejuttatását a sejtekbe. Potenciális gyógyszerészeti alkalmazásuk miatt a kutatások az epesavak és származékaik szintézisére irányulnak. Manapság a szarvasmarha epéből nyert kólsavat használják az epesav származékok szintézisének alapanyagaként.

6.6.1. Az epesavak következő tulajdonságai valószínűleg hatásosak a SARS‑CoV‑2 ellen:⁵⁹

Az epesavak gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek hasznosnak bizonyulhatnak a vírus patogenitásában vélhetően szerepet játszó citokinviharban.

Korábbi tanulmányok azt mutatják, hogy az epesavak beépülhetnek a membrán lipidjei közé, megváltoztatva azok eloszlását és a hozzájuk kapcsolódó fehérjék funkcióját. A kenodezoxikólsaval és urzodeoxikólsavval kapcsolatos előzetes munkánk során a fenti epesavakról kiderült, hogy stabilan kötődnek a SARS‑CoV‑2 S-glikoproteinjének receptorkötő doménjéhez. Ez azt mutatja, hogy az epesavak képesek megkötni a SARS‑CoV‑2‑t

Függetlenül attól, hogy az epesavak képesek lebontani a SARS‑CoV‑2 lipid burkolatát és így teljesen elpusztítják, továbbra is érdekes ennek a területnek a felfedezése. Lehetséges, bár kevés rá a bizonyíték, hogy a SARS‑CoV‑2 fertőzésben az epének védő szerepe lehet, mivel a bélben a vírus kevésbé aktív az epesavak jelenléte miatt.

Tehát, továbbra is kérdés, hogy a természetes hatású detergensek, például az epesavak / sók segíthetnek-e a SARS‑CoV‑2 burkolatának leválásában, ezáltal a virion-gazdasejt összeépítésének megzavarásában.

6.7. A hepatitis B és D vírusok bejutása és az epesók szállítása közös molekuláris determinánsokon osztozik a nátrium- taurokolát kotranszporter polipetiden⁶⁰

Kivonat: A máj epesavakat szállító nátrium-taurokolát-kotranszporter polipeptid (NTCP) felelős a nátrium-függő epesók jelentős részének hepatociták által történő felvételéért. Ezen túlmenően az NTCP sejt-receptorként is működik a hepatitis B virus (HBV) és hepatitis D vírus (HDV) szervezetbe történő bejutása során az NTCP és a HBV nagyméretű burokfehérje pre-S1 szakasza közötti specifikus kölcsönhatás révén. Az epesók megkötéséhez elengedhetetlen NTCP maradványok mutációi jelentősen akadályozzák a HDV és HBV okozta vírusfertőzést; és bár kisebb mértékben, de a nátrium megkötés szempontjából jelentős maradványok is gátolják a vírusfertőzést. Ezen eredmények azt jelzik, hogy a HBV és HDV bejutás szempontjából kritikus molekuláris determinánsok átfedést mutatnak az epesók NTCP által történő felvételével, ezzel arra utalva, hogy a vírusfertőzés zavarhatja az NTCP normál működését és így az epesavak, valamint származékaik antivirális gyógyszerekké történő továbbfejlesztésének lehetőségét rejtik magukban.

6.8. Nagyszabású, multicentrikus, kettős-vak vizsgálat urzodezoxikólsavval (UDCA) krónikus hepatitis C-ben szenvedő betegeknél⁶¹

Háttér: Az orálisan adagolt urzodezoxikólsavat (UDCA) szérum biomarkereken értékeltük az interferonra nem reagálók lehetséges kezeléseként.

Módszerek: Az emelkedett alanin-aminotranszferáz (ALT) szintet mutató CH-C betegek véletlenszerűen 150 (n = 199), 600 (n = 200) vagy 900 mg / nap (n = 197) adagolásban urzodezoxikólsavat (UDCA) kaptak 24 héten keresztül.

Következtetések: A 600 mg / nap UDCA dózis optimális volt az ALT és az AST szint csökkentésére CH-C betegeknél. A 900 mg / nap dózis tovább csökkentette a GGT-szintet, és előnyösebb lehet epeúti sérülésekben szenvedő betegeknél.

6.9. Az epesavak és a szintetikus farnezoid X receptor agonisták gátló hatása a rotavírus replikációjára⁶²

Kivonat: A rotavírusok (A csoportú rotavírusok) világszerte a csecsemőket és gyermekeket érintő súlyos gastroenteritis esetek legfontosabb okozói. Jelenleg vírusellenes gyógyszer nem áll rendelkezésre, és a rotavírusfertőzés vonatkozásában az antivirális fejlesztés terápiás célpontjaira vonatkozó információk korlátozottak. Korábban kimutatták, hogy a rotavírus replikációjában a lipid homeosztázis fontos szerepet játszik. A farnezoid X receptor (FXR) és természetes ligandum epesavai (például a kenodezoxikólsav [CDCA]) jelentős szerepet játszanak a koleszterin és lipid homeosztázisban. Az eredmények a következőket mutatják. Először is, a trigliceridek intercelluláris állományát a rotavirus fertőzés jelentősen megnövelte. Másodsorban, a CDCA, a dezoxikólsav (DCA) dózisfüggő módon jelentősen csökkentette a rotavírus replikációját a sejttenyészetben. Megállapítottuk, hogy az epesavak fontos szerepet játszanak a rotavírus replikációjának szupressziójában. Meglátásunk szerint a gátlási mechanizmus mögött a lipidszintézis rotavírusfertőzés által kiváltott visszaszorítása áll.

6.10. Az epesavak korlátozzák a citomegalovírus szaporodását a hepatocitákban⁶³

Kivonat: A citomegalovírus (CMV) replikációjának és lappangásának elsődleges helyszíne a máj. A hepatociták kémiai szempontból változatos epesavakat termelnek, választanak ki és hasznosítanak újra, melynek eredményeként az epesavak és a citomegalovírus között elkerülhetetlenül bekövetkeznek kölcsönhatások.

Jelentősége: A citomegalovírusok a Betaherpesvirinae alcsalád tagjai. Az elsődleges fertőzés lappangáshoz vezet, melyből immunhiányos körülmények között a citomegalovírusok újra aktiválódhatnak, és súlyos betegség-megnyilvánulásokat, köztük hepatitist, okozhatnak. Jelen tanulmány a konjugált epesavaknak a hepatocitákban zajló MCMV-replikációra gyakorolt, előre nem látott vírusellenes aktivitását írja le. Az epesavak negatívan befolyásolják a vírus transzkripcióját, és átfogó hatással vannak a transzlációra.

6.11. Epesav-metabolizmus és jelátvitel⁶⁴

Kivonat: Az epesavak a bélből történő tápanyag felszívódásban, valamint a lipidek, toxikus metabolitok és xenobiotikumok biliáris szekréciójában fontos szerepet betöltő fiziológiai ágensek. Az epesavaknak a májból a bélbe, majd vissza a májba történő enterohepatikus keringése központi szerepet játszik a tápanyagok felszívódásában és eloszlásában, valamint az anyagcsere szabályozásában és a homeosztázisban. Az epesav anyagcseréjének rendellenességei kolesztatikus májbetegségeket, diszlipidémiát, zsírmájbetegségeket, szív- és érrendszeri betegségeket és cukorbetegséget okoznak. Az epesavak, az epesav-származékok és az epesav-megkötők olyan terápiás szerek, melyek alkalmasak a krónikus májbetegségek, az elhízás és a cukorbetegség kezelésére az emberi szervezetben.

6.12. Az epe körforgás zavara miatti megbetegedések – köztük a heveny hasnyálmirigy-gyulladás, a Barrett-nyelőcső és a vastagbélrák – terápiájának új irányait mutatta be dr. Hegyi Péter professzor, aki kutatótársaival a napokban számolt be erről a Physiological Reviews nevű szaklapban.⁶⁵

Amennyiben az epe összetétele, mikrobiológiája vagy útvonala megváltozik, az komoly betegségek kialakulásához vezethet.

A tudományos cikkben mintegy tíz olyan gyógyszeres “támadási pontot” is azonosítottak, amelyekre ható gyógyszerek kifejlesztésével helyre lehet állítani az epesav normális körforgását és összetételét. Ezáltal csökkenteni lehet a betegségek kialakulásának esélyét és a már fennálló kóros állapot súlyosságát.

6.13. Antivirális immunitás: kapcsolat az epesavakkal⁶⁶

Egy nemrégiben készült tanulmány az intracelluláris epesavaknak (BA) – a koleszterinből származó metabolitok egy osztályának – új funkcióját írja le, mely a TGR5-β-arresztin-SRC útvonalon keresztül számos kulcsfontosságú veleszületett antivirális jelátviteli komponenst aktivál az antivirális immunitás erősítése érdekében. Ez a megállapítás a veleszületett vírusellenes válasz új metabolikus szabályozó dimenzióját jelenti, és az epesavak pótlásával új vírusellenes stratégiát kínál.

6.14. Az epesavak immunmoduláló szerepe⁶⁷

Kivonat: A koleszterin enzimatikus oxidációja révén számos különálló epesav képződik, amelyek egyaránt zsíroldó szerként működnek, amely elősegíti az étrendi lipidek emésztését és felszívódását, valamint mint hormonok, amelyek öt különálló receptort aktiválnak. Ezen receptorok aktiválása megváltoztatja a gének expresszióját több szövetben, és nemcsak az epesav anyagcserében, hanem a glükóz homeosztázisában, a lipid és lipoprotein anyagcserében, az energiafelhasználásban, a bél motilitásában, a baktériumok szaporodásában, a gyulladásban és a máj-bél tengelyében is megváltozik. Ez az áttekintés az epesavak fiziológiás és patológiás és immunmoduláló szerepével kapcsolatos jelenlegi ismeretekre összpontosít, különös tekintettel a bakteriális lipopoliszacharidokra (endotoxinok), az epesavra és az immunológiai rendellenességekre. Áttekinti az epesavak sajátos szerepét a veleszületett immunitás, a különféle szisztémás gyulladások, gyulladásos bélbetegségek, allergia, psoriasis, kolesztazis, elhízás, metabolikus szindróma, alkoholos májbetegség és vastagbélrák szabályozásában.

6.15. Herpes/Epstein-Barr (EBV) vírus ellen az epesavakkal^68,69

Az Egyesült Államokbanaz ötéves gyermekek mintegy felének és a felnőttek ~90%-ának van bizonyítottan korábbi fertőzése⁷⁰. Különböző nem rosszindulatú, premalignus és rosszindulatú limfoproliferatív betegségekkel is társul.
Az EBV legkülső burkolata peplon (lipid, lipoprotein). A detergens epesavak az emésztőrendszerben és a keringési rendszerben megakadályozzák a EBV virionoknak a gazdasejtekhez való kötödést/replikálódást és a létrejött kötődéseket lebontják^71,72,73.

6.16. Kórházi fertőzések: Gram-negatív baktériumok okozta vérmérgezés (szepszis) és sokk⁷⁴

A modern kórházakban a gram-negatív bakteriémia és a kapcsolódó szeptikus sokknak gyakori az előfordulása. Az Egyesült Államokban a gram-negatív bakteriémia becsült gyakorisága évente 71 000–330 000 eset. Ennek a betegségnek tulajdonított halálesetek évente 18 000 és 132 000 fő között vannak. A szepszist szisztémás betegségnek tekintik, amelyet a vérben mikroorganizmusok vagy ezek termékei okoznak. A kritikusan beteg betegeknél a gram-negatív bakteriémia szinonimája a gram-negatív szepszisnek. A szeptikus sokk egy olyan klinikai szindróma, amelyet keringési elégtelenség és nem megfelelő szöveti perfúzió (keringés) jellemez. A szeptikus sokkot elsősorban, bár nem kizárólag a gram-negatív bacillusokkal társítják. A gram-negatív bakteriémia epizódjának kimenetelét meghatározza a beteg mögöttes betegsége. Az életveszélyes betegségben szenvedő betegek prognózisa nagyon rossz, míg a korábban egészséges emberek szepszise jó előrejelzést mutat. A gram-negatív baktériumok általános mortalitása (halálozási ráta) 25%. A szeptikus sokk kialakulásakor a halálozás 50-60%-ra nő. Multirezisztens kórokozók gyakoriságának változása és ennek vonatkozásai az intenzív osztályon⁷⁵

A multirezisztens Gram-negatív kórokozókkal fertőzött betegek mortalitását nagyobbnak találták az antibiotikum-érzékeny baktériummal fertőzött betegekhez képest. A fokhagyma, a pemetefű és az epesavak hatóanyagai antibakteriális hatásuk révén a kórházi fertőzések többségét jelentő Gram-negatív baktériumok ellen hatásosan felhasználhatók!

6.17. COVID‑19: Van-e bizonyíték a gyógynövényes gyógyszerek adjuváns tüneti terápiás alkalmazásának alátámasztására?⁷⁶

Háttér: A SARS‑CoV‑2 betegség (COVID‑19) önkezelésére vonatkozó jelenlegi ajánlások magukban foglalják az önkéntes karantént, a pihenést, a hidratálást és kizárólag láz esetén a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID) alkalmazását. Vélhetően számos beteg egyéb tüneti / adjuváns kezelést is alkalmaz, például növényi gyógyszereket.

Célok: A várható előnyök és kockázatok értékelése a kijelölt és hagyományosan „légzőszervi megbetegedésekre” javallt, a COVID‑19 járvány jelenlegi keretei között adjuváns kezelésként alkalmazott, növényi gyógyszerek vonatkozásában.

Módszer: A növények kiválasztása elsősorban a WHO és az EMA nyilvántartásában szereplő fajokon alapult, de néhány egyéb növényi gyógymód is megfontolásra került tekintettel a légúti betegségekhez kapcsolódó, széles körben elterjedt alkalmazásukra. Ezeket módosított PrOACT-URL módszerrel értékeltük, referencia gyógyszerként paracetamolt, ibuprofént és kodeint alkalmazva. A kezelések előny / kockázat egyensúlya pozitív, ígéretes, negatív és ismeretlen minősítéssel került besorolásra.

Eredmények: Összesen 39 olyan növényi gyógyszert sikerült beazonosítani, melyek nagy valószínűséggel vonzóak lehetnek a COVID‑19 betegek számára. Módszerünk alapján a növényi gyógyszerek haszon / kockázat értékelése 5 esetben bizonyult pozitívnak (Althaea officinalis, Commiphora molmol, Glycyrrhiza glabra, Hedera helix és Sambucus nigra), 12 esetben ígéretesek (Allium sativum, Andrographis paniculata, Echinacea angustifolia, Echinacea purpurea, Eucalyptus globulus illóolaj, Justicia pectoralis, Magnolia officinalis, Mikania glomerata, Pelargonium sidoides, Pimpinella anisum, Salix sp., Zingiber officinale), a többi ismeretlen minősítést kapott.

Következtetések: Munkánk azt sugallja, hogy számos növényi gyógyszer biztonsági határértéke meghaladja a referencia-gyógyszerekét, és megfelelő szintű bizonyíték áll rendelkezésre a klinikai vita megkezdéséhez azok adjuvánsként történő esetleges alkalmazhatóságáról a korai / enyhe közönséges influenza kezelésében egyébként egészséges felnőtteknél a COVID‑19 összefüggésében. Bár ezek a növényi gyógyszerek nem gyógyítják vagy akadályozzák meg az influenzát, a betegek általános közérzetét javíthatják és lehetőséget kínálhatnak számukra a terápiás megközelítések személyre szabására.