Puffadástól az infarktusig

Forrás: Vasárnapi Blikk 2014. augusztus

Emésztési zavar, zsírvérűség, érelmesze­sedés – többek között ezek lehetnek a következményei az epeműködés zavarai­nak.

Az epesavakat a máj állítja elő, és a bél­csatornában bomlanak le, újraépítésük ugyancsak a máj feladata. Fontos felada­tuk, hogy a vékonybélben a táplálék­ban lévő zsírokat apró cseppekre választva könnyebben elérhető­vé tegyék a bontóenzimek számára. Amennyiben erre nem kerül sor, a vastagbélbe jut­va a bélflóra kezdi el a zsí­rok bontá­sát, ez pe­dig foko­zott gáz­képződés­sel, haspuffadással s egyéb emész­tési zavarokkal jár. Az epesavak másik jelen­tősége, hogy segítik a szervezetet megsza­badítani a fölösleges és így károssá váló ko­leszterintől. Ha ezen a területen támad zavar, fölösleges kolesz­terin marad a szervezetben, amely lerakó­dik az erek falára, a leszűkült erek pedig növelik a keringési betegségek kialakulá­sának kockázatát.

Az epesavaknak azonban nemcsak az emésztésben, vagyis a zsírok lebontásá­ban, hanem a szervezet im­munrendszerének fenntar­tásában is jelentős szerepük van: semlegesítik a gombák és a baktériumok pusztulásakor felszabaduló és erősen mérgező anyagokat. Emellett epesavak nél­kül nem történhet meg a zsírban ol­dódó vitaminok (A-, E-, D- és K-vitaminok) felszívódása sem, így még a látszólagosan megfelelő vi­taminellátás ellenére is kialakulhat vitaminhiány, ami tovább gyengíti az ellenálló képességet, és újabb beteg­ségek kialakulásához vezethet.

Az epesavak mennyisége a kor előrehaladtával, de stressz, gyulla­dások és gyógyszerek hatására is a megfelelő szint alá süllyedhet, ilyenkor az egészség megőrzése érdekében pótolni kell a hiány­zó mennyiséget.