Magyar Imre – Az epesavak anyagcseréje

Minthogy az epesavak koleszterinből keletkeznek, anyagcseréjük változásai elsősorban a koleszterin-anyagcsere változásaival függnek össze. Hiperkoleszterinémiában, általában hiperlipoproteinémiákban, különösen a familiáris hiperkoleszterinémiában, az epesavak kiválasztása lényegesen csökkent, a vérben deoxikolsav alig mutatható ki és a másodlagos epesavak mennyisége is csökkent a székletben.
Mindennek oka azonban az is lehet, hogy a primer epesavak gyorsan szívódnak fel és a szekunder epesavak csökkent menynyiségben keletkeznek [22, 23, 585].
A máj betegségeiben a vér epesavtartalma általában megnő, a növekedés azonban nincsen arányban a májbetegség súlyosságával.
Kísérleteinkben [362, 548] azt találtuk, hogy biztosan májbetegséget csak valamelyik epesav 2,5 μmol/1-nél nagyobb koncentrációja jelez és a májbetegségek jelentékeny részében normális epesavértékeket találtunk. A kenodeoxikolsav koncentrációja normális körülmények közt nagyobb, mint a kolsavé. Azt találtuk, hogy ha a kolsav/kenodeoxikolsav hányados l-nél nagyobb. nagy valószínűséggel cholestasisról van szó, Diffúz májbetegségekben az epesavak kiválasztódása a székletben is csökken, ugyanakkor azonban a csökkenésen belül, a litokolsav mennyisége megnő [847].
Akut hepatitisben csökken az epesavszintézis és csökken az epesavak kiválasztása. A csökkent clearance következtében a vér epesavtartalma megnő, de megnő azért is, mert a bélből felszívódó epesavak a máj működési zavara miatt nem kerülnek vissza az enterohepatikus körforgásba. Különösen nagy a vér epesavtartalma elzáródásos sárgaságban. Magunk a legmagasabb értékeket primer biliáris cirrózisban találtuk [548]. A keringéssel a bőrbe kerülő epesavak lehetnek okai a kínzó viszketésnek, mely az extrahepatikus és intrahepatikus cholestasisnak egyaránt jellemző tünete.
Cholestasisban feltűnően nagy a vizeletben kiválasztott szulfát-epesavak mennyisége is.
Elvileg tehát a májbetegek vérében és vizeletében, esetleg székletében is érdemes epesav-meghatározásokat végezni [49, 118], úgy látszik azonban, hogy néhány speciális esetet nem tekintve a vér éhgyomori epesavtartalmának vizsgálata nem hoz új információt. Emiatt és a technikai nehézségek miatt a mindennapi klinikumba az epesavak meghatározása nehezen lép be. Befolyásolja az epesavak anyagcseréjét a felszívódás is. Így malabszorpcióban az epesavak felszívódása csökken, nagyobb mennyiségű másodlagos epesav keletkezik. Ezek közül a litokolsavnak szerepet tulajdoníthatunk bizonyos hasmenés keletkezésében.
Sajnos az epesavak anyagcseréje túlságosan sok tényező befolyása alatt áll és ez nehezíti meg vizsgálatának értékelését. Kidolgoztak terhelési próbákat, az étkezés után végzett epesav-meghatározások formájában [245, 414, 548, 787]. Magunk [362] orális kenodeoxikolsav-terhelést végeztünk. Azt találtuk, hogy egészséges egyén vérének individuális vagy egész epesavtartalma egy óra alatt megnő és két óra alatt csökken, májbetegségekben azonban a növekedés két órán túl is tart. Kidolgoztak intravénás próbát is [477].
Az epesavak természetesen komoly szerepet játszanak az epe koleszterinjének oldatban tartásában, és így az epekőképződésben is. Úgy látszik, hogy a koleszterinkövek keletkezésének kiváltó oka elsősorban az epesav-pool csökkenése.
Fontos szerepük van az epesavaknak a zsírok felszívódásában és – mint említettük – a hasmenés okai között is szerepel bizonyos körülmények között (pl. bélrezekció után, ileotransversostomia létesítésekor stb.) a másodlagos epesavak felszaporodása a bélben.