Dr. Légrády Péter – Interjú – Leírhatjuk az infarktust? Epesavak és koleszterin

Cím: Interjú – Leírhatjuk az infarktust?

Forrás: Magyar Krónika 2009

Letöltés PDF-ben

Leírhatjuk az infarktust?
Interjú Dr. Légrády Péterrel

Összefoglalás

Van egy szervünk, az epe, amelyet jószerivel csak ízes szólás mondásokból ismerünk. Ez nemcsak hogy nem dobog vagy liheg, de a köztudomás szerint nem duzzad, nem sorvad, nem működik elégtelenül, nem kell fékezni, serkenteni, stoppolni… látszólag nem problematikus. Nos, az orvostudomány persze sokat tud róla, de nem olyan divatos már, mint volt száz vagy kétszáz éve. Légrády doktor szemében épp ez a relatív problémátlanság lett  gyanús, problematikus…

— Mire irányult kutatásuk?

— A zsír, a zsírszerű, valamint a zsíroldékony anyagok forgalmában olyan roppant jelentős epe, ill. epesavak forgalmát és anyagcseréjét s ennek akadozását, egyszerűbben: a máj- és eperendszer működési zavarait vizsgáltuk. Tehát nemcsak a máj-és epebetegségeket (pl. epekövet), hanem e rendszer működési zavarából vélhetőleg eredő vagy azokban többé-kevésbé szerepet játszó betegségeket is, pl. a reumás betegségeket, a migrént, a funkcionális meddőséget…

— Gyanúsan szerteágazó csoportok ezek…

-A szervek szintjén nézve valóban szerteágazónak tűnhetnek. De ha lejjebb ereszkedünk: a sejtek szintjére, a molekuláris szintre, akkor nem azok. Az epesavnak mint detergensnek a szerepe az anyagcserében: ez itt a kulcsfogalom, a közös nevező.

—A magas koleszterin szintet nem említette, holott…

— A koleszterin kezdetben valóban nem foglalkoztatott minket. Divatos téma, buzgó specialisták: miért is foglalkoztunk volna ezzel?

…holott most végül is ez lett a fő irányvonaluk. Gondolom, okkal…

— Az állati-emberi szervezet működéséhez sok koleszterinre van szükség, a fölöslegben maradt koleszterintől viszont a máj-eperendszeren keresztül szabadulunk meg. Nos, mi munkánk során kidolgoztuk azt a vizsgálati módszert, amelyik a máj-eperendszer és ezen belül az epesav-anyagcsere működési zavarait pontosan földeríti, s számunkra így nyilvánvaló volt, hogy ha a fölös és így már rendkívül ártalmas koleszterin nem tűnik el, akkor a koleszterin-eliminációban, a koleszterin eltávolításában van valahol a hiba, hiszen ez az egyetlen lehetséges természetes útja a koleszterintől való megszabadulásnak. A koleszterin epesavakká bomlik, és ezek segítségével direkt is kiválasztódik az epébe.

— Miben más ez a koleszterin felfogás, mint az eddigi, az egész világon elfogadott?

— Mások azt kérdik: miért van túl sok koleszterin a szervezetben? hogyan lehet elkerülni ezt? Ezek a kérdések a külső bevitel korlátozását, azaz diétát javasolnak, s mivel ez nem eredményes tartósan, egyre keményebb gyógyszereket használnak. Mi azt firtatjuk, hogy miért nem bomlik le a fölös koleszterin?  Vagyis a magas vérkoleszterinszint kialakulásában—az esetek nagyobb hányadában — ezt tartjuk elsődlegesnek, a koleszterinszegény étrendet pedig fölöslegesnek, sőt károsnak: hiszen a táplálékban fölvett koleszterinnek szabályzó szerepe van a belső, azaz a szervezet koleszterinképzésében. A folyamat normalizálásával a drága és ártalmas mellékhatású gyógyszerek alkalmazását is jelentősen mérsékelni lehetne.

— Ez elméletileg észszerűnek tűnik és logikailag könnyen átlátható. S a gyakorlat?

— Több száz betegünk koleszterinszintje csökkent tartósan, átlagban 30%-kal kínzó diéta és káros mellékhatású gyógyszerek nélkül.
Mindennek, mondanom sem kell, megvan a maga kedvező gazdasági vetülete is a kezelés költségein kezdve a kezeltek zavartalan életvitelén, munkaképességén át a gyógyszerezés szerkezetének az áthangolásáig, a koleszterincsökkentő és megkötő szerek helyett.

-Előtérbe”, mondja Ön. Értem úgy, hogy a háttérben még akadnak elvileg tisztázatlan pontok?

— Örökletes betegségben szenvedőket eddig nem állt módunkban módszeresen vizsgálni, de az elimináció zavarával ott is számolni kell, tehát ennek rendezése számukra is javulást eredményezhet.